„Mindenekelőtt szeretném megköszönni az összes játékos nevében is ,azt a háttérmunkát, amit a klub és a csapat működéséért megtett mindenki, aki érintett! Legyen az vezetőségi tag, technikai személyzet, edzőkollégák, szurkolók, hozzátartozók, családtagok, buszsofőrök, szponzorok, bárki is. Nélkülük lehetetlen, hogy működjön egy futballszezon ,vele bármilyen csapat is.
A felnőtt csapatról: Ha a tavaszi szezon tabelláját valaki elénk teszi, mondjuk januárban, akkor azt azonnal elfogadjuk! Persze ,csak úgy ez nem működik, nem is sportszerű és jogtalan történet is, hiszen egy féléves eredményhez hatalmas munkabefektetés szükséges, ami egy csapatsportágban, nagyon összetett módon is lehetséges, hogy összejöjjön. Nem ingyen adják! Miközben, mint az életben vannak „napsütéses órák” és „borús időszakok” is. Egy sorozatterhelés mindenben megkeményíti az embert!
Úgy érzem, hogy a srácok ezért a szép eredményért meghozták a megfelelő alázatot, vele a munkabefektetést is a körülményekhez képest. A tavaszi szezon 3. helyezettje lett csapatunk a bajnok Zsámbék és Nyerges mögött!
Ami emel ezen az eredményen az pedig a mezőny legfiatalabb 22.5 év átlagéletkorú csapataként és januártól a közös munkánk kezdetétől, egy új csapat építésével, együtt sikerült elérni. A félszezon alapcélja pedig az volt, hogy visszatérjen a játékosok hite, önbizalma és legyünk csapat újra úgy, hogy az elmúlt évek okozta, lelki traumák miatt az alapfunkciók, haldoklóban voltak.
A közös munka kezdetének lefektetett alaptörvénye az volt, hogy a család, munka, hivatás, futball sorrendben, mindenki tartsa fenn az egészséges egyensúlyt úgy, hogy egyik szféra se sérüljön!
Büszke vagyok a játékosokra, mert egy generációnyi különbségű korkülönbséget lovagolt meg oda-vissza a fiatalabb és idősebb korosztály, ami kiváló karakterüknek, személyiségüknek volt elsősorban köszönhető! Óriási előny volt a januári kezdéskor, hogy nagy százalékban megvolt a klubkötődés és sajátnevelésű játékosok találkoztak a közös munkában. A januári-februári időszak hozta a legmagasabb edzéslátogatási százalékot ,ami a bajnokság kezdetére nagy motivációt és lendületet kölcsönzött a csapatnak.
Hét veretlen mérkőzés, ebből zsinórban 5 győzelem szerepelt, aztán jöttek pofonok is, ami kellett is, hogy visszatérjünk a helyes útra! Összességében, ami egy csapatot utolérhet egy sorozatterhelésben, minden megvolt. A csapat ereje áthidalt mindent a sérülés, eltiltás, betegségek területén is. Kiállási gondok soha nem voltak, mivel alap volt, hogy az U19-es csapatunkkal oda-vissza egymás segítségére voltunk. Pedig volt olyan, hogy a mérkőzés napján hat helyen is változtatni kellett a kezdőcsapaton és volt olyan időszak is, hogy a 23 fős keretből 10 fő is hiányzott!
Nem emelek ki senkit név szerint, mert a fiatalabbak úgy érzem jól profitáltak tapasztalat és rutinszerzésben, az idősebbek pedig türelemben a tapasztalatuk és rutinjuk átadásában. Viszont, mindkét generációnak még bőven ad tanulnivalót ez a játék, mint nekem is, mert minden meccs más!
A jövőnk egyik fontos célja a fiatalabb korosztályokból felnőtt csapatba beépítés, amit Haas Flórián kiválóan testesített meg, aki nagyon gyorsan betudott illeszkedni és fel is vette a felnőttbajnokság ritmusát. Ez pedig kellő motivációt tud adni a többi fiatal számára, ami nagy segítség!
Legszebb pillanata a bajnokságnak egyértelműen a Koppánymonostor elleni hazai 2-0-ás győzelem, ahol úgy működött a csapat, mintha évek óta együtt lenne. Magasszintű területvédekezés, kiváló kontrajátékkal, óriási koncentrációval, fegyelemmel, alázattal, villanyfényben, lelátóhangulattal! Egyértelműen örök emlékébe vésődik mindenkinek, aki részt vett ezen a szép estén!
Ez pedig rávilágított a jövőre is, hogy érdemes dolgozni azért, ami régen kiveszett az esztergomi futballból ,hogy az esztergomi szívek mind a pályán belül és kívül is találkozzanak és együtt tudjon mindenki örülni újra egy városi focinak, ahol mindenki otthon érezheti magát, legyen az játékos vagy szurkoló!
Hajrá Egom!”