2022.10.10. Hétfő
Komárom – Esztergom megyei Női U13 bajnokság, ⚽2.forduló 17.30 h & 18.00 h
Bicske
Könnyek – Walesi Bárdok – Szelfik
Grőb Ákos, női U13-as vezetőedző, nyilatkozata: „Sűrű program jutott U13 lányka csapatunk hétfői délutánjára. 15:45-kor kigördültünk a klub parkolójából, irány Horány. Előtte azért Bicske.
Szűk kerettel mentünk, voltak hiányzóink. Finoman szólva. Mindazonáltal a panasziroda balra van, mi meg menjünk inkább jobbra. Kifizetődöbb.
Viszont én már így előre eldöntöttem – sejtettem – tudtam, hogy a Hősök a mai résztvevők. A buszon próbáltam felkészíteni Őket, mi vár ránk, de a monológom utáni szabadprogram legalább annyira tetszett nekik . Hanna kicsit verset tanult, de gyorsan rájött, hogy Edward király és a fakó lova nem reális gondolatfüzér, így nem sokkal a meccsek előtt
Szűk órás utunk végén a gyönyörű Zsámbéki – medence, igényes sportközpontjában találtuk magunkat. Aztán, hogy melyik legyen a mi öltözőnk, az még finoman mondva sem volt eldöntött tény. Mintha váratlanul az űrből pottyantunk volna. A forduló első meccse is jókora csúszással indult, így mire mi pályára léptünk, már a kiírástól igen eltérő időpontot jegyezhettünk fel. A Kecskéd ellen mi voltunk az aktívabbak, de a találkozó előtt át kellett rajzolnunk saját térképünket, de így legalább újabb pozitív dolgokkal szembesültünk, még ha kicsit kényszer szülte jelenet volt is! Irtózatos peches félidő előtti mozzanat juttatta őket előnybe, a második félidőben egyszer megugrottak. Akciógólunk után mindent megtettünk, de nem sikerült egyenlíteni az ellenfél bitangul védekezett. Le a kalappal, a lányok megpróbáltak logikusabban bánni a labdával, ez sokszor eredmény tekintetében nem jön vissza. Most.
A második összecsapás szerencse csillagainak együttállása sem a mi (eget éppen nem bámuló) szemünknek volt észrevehető. Nyílván elfogult az ember, de próbál reális is maradni a történések tekintetében. Mindent megtettek a lányok, a fáradság tapintható volt, de így sem gyalogoltak át rajtunk. Nagyon nem. Erősek voltak, szünetben mondjuk, ha a panaszokat írom, kinek hol ütöttek / rúgtak oda, kifogy a tollam, de ez bajnoki meccs, annak minden szépségével és együtthatójával. Döntő pillanatokban a gólok az ellenfelet repítették, de én láttam mást is. A játékhoz való hozzáállást, hogy próbálták úgy alaphelyezkedni és kihozni a labdát, ahogy kérem. Voltak elemek, amiket csak nálunk lehetett felfedezni a mezőnyt illetően. A meccs után, amikor a fáradtság izzadtságcseppekben, addig az idegi feszültség a könnycsatornákon keresztül érkezett. Még ott fontosnak tartottam egy rögtönzött mini gyűlés keretében tisztázni, hogy minden okunk megvan rá, hogy felemelt fejjel menjünk haza. De belül örültem is, a könnyek azt bizonyították, hogy mennyire akartak ebben a hosszú órában a lányok, hogy irtózatosan komolyan vették! Most nem a Walesi tartomány volt a fontos, vagy a ki kit követ be újabb epizódjai.
Gyorsan kellett tanácskozni, miután villanyoltással riogattak minket, elindultunk és a sötétben a fura “lépcsőről” lefelé még a bokánkat sem törtük ki.
Az öltözőben aztán magukra hagyva őket összeölelkeztek és megbeszélték. Nekem kint dicsérte meg a Csapatot egy várakozó helybéli úriember, ez sem véletlen. Nem mindegy milyen képet hagyunk magunk mögött. A hazaindulás és a bandázás már jó hangulatban telt, a meghatódást kicsit félretettük vagy inkább leülepítettük cseppet. A következő nehézség az állókép elkészítése a részben ülőkkel… 20. próbálkozásra egy szelfi is sikerült a mozgó buszon, a sötétség telefon által megvakuzott fénycsillámjában, mármint ha ez nem képzavar. Visszaérkezés az esti órákban, oda ahová illik is a versből (ahogy egyikünk éppen magolta fülhallgatón keresztül, ha már nyakunkon a holnapi határidő) hogy “van-e ott folyó s földje jó”.
Örülök, hogy ott voltam!
Nagy hajrá Nektek! Nem fogunk kisiklani, hisz tudjátok: Pályára tesszük Esztergomot!
Esztergom – Kecskéd 1:2
Esztergom – Tatabánya 1:5
🏃Játékosok: Pap Hanna, Pap Luca, Dávid Mira, Keresztessy Fanni, Nagy Dorka